Az elmúlt hétvégén édesanyám vidékről látogatott meg. Hozott nekünk házi készítésű ételeket, hogy a családunk friss és egészséges ételekkel táplálkozhasson. Néhány napot töltött nálunk, és vasárnap délelőtt készült visszaindulni a hosszú útra. Már 70 éves, és minden ilyen utazás egyre nehezebb számára. Amikor kiértünk a buszpályaudvarra, észrevettem, hogy rosszul van. „Fiam, nem érzem jól magam” – mondta, miközben az arca elsápadt. Azonnal felajánlottam, hogy maradjon még egy napot, vagy menjünk vissza a kórházba, de hajthatatlan volt. „Muszáj hazamennem, nem maradhatok tovább” – válaszolta. Kétségbeesetten néztem rá, de nem tudtam meggyőzni. Ezért egy utolsó kísérletként odamentem a buszsofőrhöz, és elmondtam neki a helyzetet: „Kérem, figyeljen oda édesanyámra, mert nem érzi jól magát. Csak nézzen rá néha útközben.” A sofőr egy pillanatra elgondolkodott, majd azt mondta: „Talán jobb lenne, ha nem indulna el.” De tudtam, hogy anyám konok, és nem fog engedni, és ezt el is mondtam neki. Végül beleegyezett: „Ne aggódjon, vigyázok rá.”
Amikor a busz elindult, szorongás fogott el. Valahogy nem tudtam megnyugodni, és még haza sem mentem. Egy közeli parkban ültem, próbálva elterelni a figyelmemet, de folyamatosan aggódtam. Nem sokkal később megszólalt a telefonom. „Jó napot, én vagyok a buszsofőr. Ne aggódjon, minden rendben van, de útközben édesanyja állapota rosszabbodott, ezért bevittük a legközelebbi kórházba. Az orvost is adom.” Amikor az orvos beszélt hozzám, elmondta, hogy anyámnak azonnali orvosi segítségre volt szüksége, és ha a sofőr nem cselekeszik súlyos következmények is lehettek volna. Azonnal útra keltem, hogy mellette legyek. Szerencsére most már jól van, de soha nem fogom elfelejteni azt a buszsofőrt, aki letért a kijelölt útvonalról, és egy pillanatig sem habozott, hogy az édesanyámat kórházba vigye. Az összes utas türelmesen várakozott, míg ő biztosította, hogy anyám a lehető leggyorsabban kapjon segítséget. Ez az ember egy igazi hős, akinek tette megérdemli, hogy mindenkivel megosszam. Az ilyen emberek emlékeztetnek minket arra, hogy még mindig vannak, akik önzetlenül segítenek másokon. Hálás vagyok neki, és mindannyiunknak példát kellene vennünk róla. Ha te is találkoztál már ilyen emberséggel, oszd meg ezt a történetet!
