Az elmúlt években egyre sürgetőbbé vált a magyar nyugdíjrendszer reformja, amely nélkülözhetetlen a rendszer hosszú távú fenntarthatósága és hatékonysága érdekében. Farkas András, a NyugdíjGuru néven ismert szakértő szerint az egyik kívánatos változtatás a bruttó nyugdíjszámításra való átállás lenne, amely magában foglalná a nyugdíjak adóztatását is. Három Alapkritérium: Megfelelőség, Korszerűség és Fenntarthatóság. Farkas András a Portfolio hasábjain fejtette ki, hogy a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer nem felel meg a megfelelőség, korszerűség és fenntarthatóság alapkritériumainak.
A megfelelőség érdekében a nyugdíjaknak meg kellene előzniük az időskori elszegényedést, helyettesíteniük kellene a munkából származó jövedelmet, és tükrözniük kellene a nemzedékek egymás iránti szolidaritását. Jelenleg azonban a nyugdíjasok a relatív elszegényedési csúszdára kerülnek, mivel a járandóságok az első évben ugyan igazodnak az országos nettó átlagkeresethez, de már a második évtől csak az infláció mértékével emelik azokat, ami nem elegendő a vásárlóerő megőrzéséhez. Ezért a nyugdíjak nem alkalmasak a jövedelempótlásra, és a nemzedékek közötti szolidaritás követelményének sem felelnek meg. A korszerűséghez szükséges lenne, hogy a nyugdíjrendszer átlátható legyen, ám jelenleg senki sem tudja előre, milyen ellátásra számíthat. Farkas András szerint a bruttó keresetből meghatározott bruttó nyugdíjösszeg adóztatása segítene ezen a problémán. Ez a lépés átláthatóbbá tenné, hogy ki mennyi pénzt kap, és megszüntetné azt a rendszert, amelyben a nyugdíjasokra egyszerű eltartottként tekint mindenki. A fenntarthatóság kritériuma különösen fontos, mivel a magyar nyugdíjrendszer finanszírozási gondjai demográfiai okokból egyre nehezebben kezelhetők.
Farkas András szerint 2039-2042 között várhatóan súlyosbodnak ezek a problémák, amikor az 1974-1977 között született korosztály nyugdíjba vonul. Ebben az időszakban négy év alatt 680 ezer fővel, vagyis évente 170 ezer emberrel nő a nyugdíjasok száma. Ez jelentős nyomást fog helyezni nemcsak a nyugdíjrendszerre, hanem az egészségügyi ellátórendszerre is, amelynek kezelésére jelenleg nincs kidolgozott terv. Farkas András szerint a bruttó nyugdíjszámításra való átállás és a nyugdíjak adóztatása több előnnyel is járna:Átláthatóság: A nyugdíjak adóztatása átláthatóbbá tenné a rendszert, mivel mindenki pontosan tudná, mennyi pénzt kap és mennyit adózik. Szolidaritás: Az adóztatás megszüntetné azt a képet, hogy a nyugdíjasok pusztán eltartottak, ezzel növelve a társadalmi szolidaritást. Fenntarthatóság: A bruttó nyugdíjszámítás hozzájárulna a rendszer hosszú távú fenntarthatóságához, mivel jobban követné a gazdasági változásokat. A magyar nyugdíjrendszer reformja elkerülhetetlen, és Farkas András javaslatai fontos lépéseket jelentenek a megfelelőség, korszerűség és fenntarthatóság felé. Az adóztatás bevezetése és a bruttó nyugdíjszámításra való átállás hozzájárulhat a rendszer átláthatóságához és hosszú távú működőképességéhez, így biztosítva, hogy a nyugdíjak valóban betölthessék társadalmi és gazdasági szerepüket.
