Tragédia történt! Vérbe fagyva találtak rá a lakásán a legendás magyar színészre: Madaras József Kossuth-díjas színész, filmrendező, érdemes művész paraszt családban született az erdélyi Rigmány községben 1937. augusztus 16-án. Nehéz gyermekkora volt, mivel tizennégye voltak testvérek. 1939-ben Marosvásárhelyre, majd 1948-ban Magyarországra költöztek. Tizenegy éves korától dolgozott az iskolák mellett. A lobbanékony természetű színésztanonc 1959-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Ugyanebben az évben vendégszerepelt a József Attila Színházban, majd barátjával, Somogyi Miklóssal egyik színháztól a másikig szerződött.
A győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, 1959–1960-ban a Szegedi Nemzeti Színházban játszott, 1960–1961-ben az Állami Déryné Színház, majd 1966-ig a Thália Színház, azután a Pannónia Filmstúdió szinkrontársulata, 1969-től az Irodalmi Színpad, 1971-től a Nemzeti Színház, 1978-tól a Mafilm Filmgyártó Vállalat színtársulatának tagja volt. 1982-től rendezőként is tevékenykedett. Madaras szerepeinek sora az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól. Robusztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté. Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta Hábetler Jani szerepében, melyet teljes átéléssel, befoghatatlan igazságérzetének érvényesítésével játszott el „életre-halálra”.Fejes Endre eredetileg könyvalakban napvilágot látott drámáját – amely egy külvárosi kispolgári család mindennapjait, s ezen túlmenően a 20. századi magyar történelem első ötven évét mutatja be – 1963-ban mutatták be a Thália Színházban Kazimir Károly rendezésében. Filmekben 1957-től kezdve szerepelt. A rá emlékeztető, őt idéző legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította.
1992-ben máig tisztázatlan körülmények között, vérbe fagyva találtak rá budaligeti házában. Súlyos koponyasérüléssel hónapokig feküdt kómában. 8 év alatt újra tanult beszélni, járni. Később kisebb szerepekben újra megjelent. Élete utolsó évében egy máriahalmi magánpanzióban, magányosan élt. Itt hunyt el 2007. április 24-én. Madaras Józsefet 1978-ban az Érdemes Művész elismeréssel jutalmazták. Elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíját. Madaras nevével sok magyar filmben találkozhatunk, személye megkerülhetetlen a magyar film 20. század utolsó két-három évtizedes történetében. Szerepeit mindig konokul komolyan vette filmen és színpadon egyaránt, ő az, aki „mindennap forradalmárnak érezte magát, nem csak állami ünnepeken.”
