Valamikor réges régen – Csepregi Éva saját állítása szerint nem csak énekkel és zenével foglalkozott, hanem tehetséggondozással is. Ezáltal került hozzá Gáspár Győző, aki Csepregi elmondása szerint nagyon szorgalmasan dolgozott azért, hogy egyszer majd, valamikor befusson. „Nagyon másként nézett ki, mint most. Kicsit kövér, visszahúzódó, gátlásos fiúra emlékszem. De amikor már egy ideje járt hozzánk, és »megmelegedett« köztünk, a társaság középpontja lett, és oszlopos tagja volt a csapatnak” „Volt valami hallása, de inkább csak a rettentő nagy érdeklődést és örömet láttam a szemében, hogy ide járhat, hozzánk.
Úgy gondolkodtunk, hogy aki egy kicsit is érzi, hogy odavaló, motoszkál benne valami több, az jöjjön, és úgyis eldől, hova vezet az útja. Győzi egyetlen órát sem hagyott volna ki, és rengeteget tanult, fejlődött a két év alatt. Énekelve zongorázott, színészkedett, úgyhogy szép lassan világossá vált , hogy nagyon komolyan szeretne befutni, és sikeres lenni. Az énektudásért az énektanárom, Sík Olga néni felelt, de volt színjátszástanár is. Sokféle területen képeztük őket, egy komplex tudást kaptak. Olga néni nagyon kritikus volt mindenkivel, de érdekes módon Győzit építő szavakkal biztatta, és jól is sikerültek neki a félévi vizsgái”.
2000 márciusában berobbant a Romantic Völgyi Zsuzsival, Kunovics Katinkával, a formáció élén Győzővel. „Az az együttes telitalálat volt, és nagyon jó érzés volt tudni, hogy én bátorítottam azt a gátlásos fiút, aki aztán ilyen sikeres lett. Nagyon büszke vagyok rá, hogy én fedeztem fel. Szeretettel emlékszem rá, és sokszor visszahallom, hogy ő is szeretettel emlegeti ezeket az éveket.”(Fotó: Story-BestArchívum/fotocentral.hu)