DÖBBENET! Nézd meg, milyen egy átlagos kórházi ebéd a németeknél, és milyen idehaza.. Erre nem igen lehet mit mondani.. Beszéljenek a képek:

Sajnos a magyar kórházak nem híresek a jó étkeztetésről. Arról a fajtáról, amikor nem elmegy a beteg étvágya a kaja látványától, hanem inkább meghozza azt. Talán az ebéd az, ami néhány helyen elfogadható, ám ott is zsákbamacska a dolog, a kutya nem foglalkozik azzal, hogy a beteg szereti- e azt az ételt, vagy sem, Netán kívánja-e, vagy sem. Az meg hogy kávét, teát, gyümölcsöt korlátlanul lehessen fogyasztani napközben utópisztikus dolognak tűnik egy magyar embernek. És így már szinte mellékes kérdés, hogy hazánkban mindent, de mindent vinni kell magunkkal egy bennfekvésnél. A kezelésre kisebb költözéssel megy be az ember, a benti ruházatot pedig hazaviszik mossák, visszahozzák a hozzátartozók – és ez már egy lehetősége a fertőzések bekerülésére ruhaneműn, no és a behordott pótló koszton. Ám nem így van ez Ausztriában, Németországban, és bizony a legtöbb – Nyugatra fekvő – országban. Jelzem – a leírt körülmények mezeiek, nem VIP-betegek étkeztetése, ellátása, hanem egyszerű munkás emberek, vagy akár az utcáról bevitt hajléktalan is ugyanezt kapja.

(Persze a választható menük mindig az aktuális betegnek, betegségnek megfelelően „kialakítva”) Svájcban – jó, az gazdag ország – lehet hogy azért, mert a pénzt értelmes dolgokra költik, nem pocsékolják – mikor bemész a kórházba a nővérke megkérdi: iszol-e kávét reggel. Ha igen, akkor hogyan üresen, cukorral, édesítővel, netán tejjel. Majd szóljon egy magyar, ha a kávéért nem a másik emeletre kell átbotorkálni egy automatához, amiből olyan nedű folyik, amiért következőleg már nem mész…. Egyrészt úgy mész be, mintha a sarki közértbe billegnél el – semmit nem viszel magaddal. Se pizsamát, se hálóinget, se köntöst, se papucsot. Törülközőre, szappanra, és semmilyen tisztálkodó szerre nincs szükséged. És nem azért, mert adhatnak, hanem azért, mert adnak. Kötelező. Te, ásványvíz annyi van amennyi szükséges, a koszt pedig németországban például a legkisebb kórházban is reggel és este büféjellegű. Annyit szedsz, amennyi Neked szükséges, vagy amit éppen meg tudsz enni. Az ebéd – menüjellegű, ami azt jelenti, hogy több, általában három fogásból választhatsz. Ami mindig tartalmaz levest, másodikat, húst, desszertet, gyümölcsöt, salátát. Ki kell hangsúlyozni, hogy gusztusosan feltálalva. Ami szintén nem jellemző a magyar kórházakra. Bent annyi az adag, hogy nem kell otthonról pótlás – ami azt jelenti hogy egy plusz fertőzésveszélyt itt is kizártak. Hisz hiába az orvosok, ápolók munkája, ha a kezelés mellett olyan ételeket fogyaszt a beteg, ami betegsége javulása érdekében nem felel meg, vagy esetleg egy épp tünetmentes fertőzött készítette az ételeket.

Egyszer készíthetnének egy kimutatást arról, hogy a magyar betegek milyen ételeket kapnak, milyen felszerelési tárgyakat visznek be magukkal, s mennyivel gyakrabban fordul elő náluk egy plusz megbetegedés, esetleg felülfertőződés, mint a fentebb említett körülmények között. Lehet, hogy anyagilag jobban megérni áttérni a másik módszerre, és lehet hogy olyan táplálással, odafigyeléssel gyorsabban gyógyulnának – valósan, nem csak idő előtt kiadva – a magyar betegek.  És most nézzünk ráadásképpen egy karácsonyi kórházi kosztot – ugyancsak Németországból!