Most jött a rendkívüli hír Ambrus Attiláról!

És a bírónak még mérlegelési jogköre se lenne… Egykor elég vehemens volt. Nem kellett sok hozzá, hogy dühbe guruljon, manapság már inkább a birka stílust választja, nem hagyja hogy provokálják. Úgy gondolja, hogy aki a börtöntmegjárta, az fokozottan ki van téve az előítéleteknek, és amíg világ a világ – bűnözőként él a többiek szemében. „Hiába ülte le az illető a büntetését, egy bűnöző mindig bűnöző marad az emberek szemében. Például melyik cégvezető vesz fel egy többszörös bankrablót, aki 13 évet ült a hűvösön? Nyilvánvalóan senki, hiába lenne lelkes munkaerő. Az embernek esélye sincs visszailleszkedni a társadalomba, legfeljebb két dolgot tehet:

Újból gazembernek áll, vagy meghúzza magát és kerül mindennemű konfliktust. Én az utóbbit választottam – vallja be Attila, aki igyekszik törvénytisztelő polgárként élni. – 37 ezer forinttal jöttem ki a sittről, és a pártfogóm annyiban tudott segíteni, hogy megmutatta, merre van a hajléktalanszálló. Nyilván számomra ez nem volt opció, úgyhogy kénytelen voltam egymagam kikaparni a gesztenyét, és természetesen a barátaim támogatásáról sem feledkezem meg, akik nélkül nem tudtam volna talpra állni.” Szem előtt kell tartania minden pillanatában, hogy a három csapás jogintézmény miatt bármikor börtönbe kerülhet – elég hozzá egy kisebb ügy is. „Az én esetemben visszaeső bűnözőként már nincs a bírónak mérlegelési jogköre, azonnal sittre vágnak, és életfogytiglant kapok, ha bajt hozok a fejemre. Ez a három csapás jogintézménye…Elég egy jól célzott ütés, egy nyolc napon túl gyógyuló sérülés, és máris börtönbe kerülök, ahonnan garantáltan nem jövök ki – taglalja, és elmagyarázza, mit tesz, hogy szabad maradjon. – Kerülöm a tömeges rendezvényeket, szórakozóhelyeket, kocsmákat és minden olyan megmozdulást, ahol támadási célpont lehetek. Inkább megiszom otthon a piámat, a balhét viszont messziről elkerülöm, mert abból nem tudok jól kijönni. Ha megfutamodom, körberöhögnek, ha visszaütök, lecsuknak, úgyhogy inkább esélyt sem adok arra, hogy provokáljanak. Mindenkinek jobb a békesség, legalábbis a családomnak és nekem biztosan.”

Pedig bizony úgy néz ki, békés ember, de saját maga is azt mondja – nem volt ez mindig így. Viszont idővel megtanulta, hogyan kell így élni. Úgy is mondhatjuk, hogy patkány csávó voltam. Nem kellett, hogy belém kössenek, kiszálltam én anélkül is az autóból. Ma viszont kénytelen vagyok benyelni olyan dolgokat is, amikért régen ölni tudtam volna, mert tudomásul vettem, hogy Damoklész kardja a fejem felett lebeg. Nem tehetem meg, hogy izmozzak, ráadásul elég végletes ember vagyok, addig megyek, amíg a falról vissza nem pattanok, nincsen nálam köztes út.” Persze esze ágában sincs visszamenni a börtönbe, de tudja, sokan szurkolnak, hogy rács mögött lássák. „Nem fogom nekik megadni ezt az örömöt, ráadásul a vicc az egészben, hogy általában pont olyanok ekéznek, akik lopnak, csalnak, hazudnak. De nem érdekel! Nem félek én senkitől, legfeljebb saját magamtól, mert már igenis van vesztenivalóm. A feleségemet és a két gyermekemet nem hagyhatom cserben, felesküdtem, hogy felelősséget vállalok értük, ehhez pedig tartani is fogom magamat.” Mindenesetre jó látni, hogy megállta a helyét. Viszont azt is tudni kell, hogy ehhez nem árt a külső segítség. Rokonok, barátok támogatása nélkül nem megy. Forrás, Fotó: Story archivum