Akkor kezdem az elején: Megérkezem Karcagra, kocsiba be, egyből be a karcagi kórházba a belgyógyászatra.
Keresem az ügyeletes orvost, hogy adjon tájékoztatást az elvégzett CT és endoszkópiás vizsgálatokkal kapcsolatban, mivel tumor-gyanúja miatt utalták be. Rákkutatóként rögtön egy világ omlott bennem össze. Végre eljutottam oda, hogy személyesen is bemenjek. Az ügyeletes orvos kapásból lekezelően kezdett el velem beszélni, azt se tudta konkrétan ki édesanyám, tőlem kérdezi a szobaszámot. Folytatja tovább, hogy ő már adott felvilágosítást korábban, érjük be azzal. Mondom neki, hogy most jöttem Debrecenből, s én még semmit sem tudok, legyen szíves felvilágosítani. Azt mondta hát Debrecen nem a világ vége, bármikor be tud jönni, meg amúgy is hadd végezze el a dolgát, és beb@szta rám az ajtót.
Kicsit később kijön, leülünk az asztalhoz és odahozza a kórlapot, amin a test-hőmérsékletet és a tápanyag-ellátottságot jegyzik, illetve a vizitek idejét. Mondom neki, hogy szeretném látni az elvégzett vizsgálatok eredményeit, erre a kórlapot nyomja az orrom alá, és ezt mondja: - Olvassa el, ha érti! Meg amúgy is ki maga és miért kér ilyet? A pumpa már az egekbe, de próbáltam visszafogni magam: elmondtam neki, hogy ki vagyok és mivel foglalkozom, és higgye el, hogy értem, de ezekből nem derül ki a vizsgálatok eredménye. Tovább nyomta a lekezelő dumáját, én felálltam és megmondtam, hogy hova tegye a kezelőlapot! Felháborító, hogy ez megtörténhet!!! Emberek életének megmentésére felesküdött ember!!! Én így szeretlek karcagi kórház! Én így szeretlek egészségügy! Én így szeretlek Magyarország! Forrás
