A veszteségekre nem lehet felkészülni. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, Déryné-díjas, Érdemes-művész színésznő beszélt arról, hogy férje, 2019-ben bekövetkezett halála után többször utalt rá, hogy nem látja túl sok értelmét az életnek. Mára kiderült, enyhült-e a gyásza, csitult-e a fájdalma, jobb lett-e az életkedve. Belebetegedett a lelke a magányba: – Nem lett jobb a kedvem. Sokat ültünk otthon Ádámmal, főleg az utolsó időszakban, amikor már kevesebb volt a munkánk. Imádtunk otthon lenni, együtt lenni. Nagyon nem jó így, ahogy most van – válaszolta Karola, akivel most néhai férje unokái, az unokahúga és a menye törődik. S bár ahogy mondja, csodálatos emberek, „de ez nem ugyanaz, mint ami volt”. – Ide vagyok kötve a televízióhoz, amellett sokat olvasok. Tudom, mi történik a világban, véleményem is van róla, legfeljebb nem mondom el.
Egyebekről szívesen beszélgetek olyan emberekkel, akiket szeretek. A pályámat pedig kereknek érzem, főként, ha a jó dolgokra gondolok vissza. Nem adtam fel az életet, nem vagyok megkeseredve. Mégsem jó így, ahogy most van, mert Ádám hiányán nem lehet túllépni. Megnehezítette a dolgot a trombózis utáni lábadozás, a vírus utáni karantén, a bezártság. Forrás/ Forrás
