Szomorúak voltunk és csalódottak is mindketten mostanában, hogy elveszik a házunkat, de ezen kívül nem vettem észre rajta semmi szokatlant – kezdte lapunknak a könnyeivel küszködve az 53 éves özvegy, aki azt kérte, ne írjuk le a nevét. Oda a ház, oda az otthon melege, a biztonság, a sok-sok jó barát, oda minden, ami egy ember számára igazán fontos lehet – ilyen gyötrő gondolatok nyomaszthatták az egyik Heves megyei településen élő Imrét, akinek a házát hiteltartozás miatt árverezték el a hónap elején. A 69 éves férfi nem látott más kiutat, minthogy eldobja az életét, ezért a múlt pénteken levetette magát a hatvani buszpályaudvar fölött elnyúló Meszlényi hídról. – Reggel hatkor még elvitt kocsival a munkahelyemre, utoljára azt mondta, jön is értem este, de egy órával később már a rendőrök hívtak fel azzal, hogy a férjem öngyilkosságot követett el. Szomorúak voltunk és csalódottak is mindketten mostanában, hogy elveszik a házunkat, de ezen kívül nem vettem észre rajta semmi szokatlant – kezdte a Blikknek a könnyeivel küszködve az 53 éves özvegy, aki azt kérte, ne írjuk le a nevét.
A házaspár két évtizede vett fel három és félmillió forint hitelt, amiből egy alkalommal másfél milliót egyben be is fizettek. A férfi nyugdíjából öt éve 70 ezer forintot vontak le havonta, de az asszony korábbi fizetéseiből is törlesztettek folyamatosan. Ennek ellenére – az özvegy elmondása szerint – a kamatok miatt a tartozásuk már a tízmilliót is elérte, a száz négyzetméteres, a jelenlegi piaci helyzetben több mint húszmilliót érő ingatlanjukat pedig csupán jóval áron alul, nyolcmillió forintért értékesítették az árverésen. – Két hónapja kaptuk az első levelet az árverésről, s a férjem borzasztóan nehezen viselte, hogy elveszik az otthonunkat. Hiába van egy másik házunk kétszáz kilométerre, az ehhez képest egy romhalmaz, hiszen még az áram sincs bekötve, a fürdőszoba sincs kialakítva. És különben is, ide kötötte őt minden, húsz éve ez volt az otthonunk. Mindig azt mondta, én tartom benne a lelket, de ezek szerint nem bírta tovább. A forgalmijában hagyott egy cetlit, amire felírta a számom, hogy a rendőrök értesíthessenek – sírta el magát a talpig feketébe öltözött asszony. Az 53 éves korára megözvegyült nő az elmúlt hetekben minden használati tárgyukon és bútorukon próbált túladni, a férje ruháit zsákokba tette, ám jó néhány holmi már nem kellett senkinek, ezek most az nappalijukban a földön hevernek.
A lakásban már szinte minden össze van pakolva, az asszony rövidesen elhagyja az ingatlant. – Sajnos, a férjemet már nem hozza vissza semmi. A politikusoknak viszont tenniük kell valamit, mert rengeteg család kerül utcára kisgyermekekkel. Ugyan nekem lesz hova mennem, de sokaknak nem akad segítsége – tette hozzá. A leendő ingatlanjára rengeteg pénzt kell költenie, a háza eladásával pedig még a teljes hiteltartozás sincs leróva, és egyelőre azt sem tudja, hogy a férjét miből temeti majd el, hiszen az erre kölcsönkapott összeget is levonta a végrehajtó a fia számlájáról. Indirekt/Blikk
