Kolozsváron született 1928-ban, talán innen ered a szép beszéde is, amiért rajongtak a tévénézők. Pedig jobbára csak a délutáni és esti műsort mondta el. De szépen beszélt, mosolygott és áradt belőle valami megmagyarázhatatlan elegancia. Színésznőként kezdte a karrierjét, aztán szépen lassan elkezdett közelíteni a televíziózás felé. 1960-ban ő is ott lehetett a nagy bemondókvartettben, Tamási Eszterrel, Takács Marikával és Varga Józseffel.
Lénárd Juditnak ekkor már hatéves volt a kislánya, a kis Kata, akit egyedül nevelt, mivel a házassága tönkrement. Lénárd Judit vezethette a kezdetekkor a Delta című tudományos magazint (később Kudlik Júlia vette át), mellette pedig mesélt is esténként a tévét néző gyerekeknek. Egy idő után azonban úgy érezte, a tévézés után visszatérne inkább a színházba, ám a döntnökök úgy voltak vele, csak zavart okozna a színházi nézőkben, ha feltűnne a színpadon egy bemondó… Aztán minden összeomlott. A gyilkos kór támadta meg a szervezetét.
A tévés kollégáinak nem mondta el, hogy beteg, csak a családja és az akkor 16 éves kislánya, Kata tudta. Azt is csak ők, hogy áttétek keletkeztek. Lénárd Judit pedig nem akart szembe nézni a gyötrelmes véggel és 1970. június 2-án önkezével vetett véget az életének.
