Nemcsak a pár volt elragadtatva, de fiaik, Franklin és Cayden is nagyon örültek annak, hogy egy kislány nagy testvérei lesznek! A család teljes fészekrakó üzemmódba kapcsolt, rózsaszín ruhákat vásároltak, és gyönyörű gyerekszobát rendeztek be angyaluk érkezésére. Amikor a baba megszületett, a pár a Piper Winifred nevet adta neki. Piper egy olyan otthonba érkezett, ahol csak szeretetet kapott. Ahogy Piper nőtt, minden mérföldkövet elért, amit egy csecsemőnek normális ütemben el kell érnie. 2018 májusában a dolgok fordulatot vettek. Piper hányni kezdett, mire a szülei elvitték egy gasztroenterológushoz. Amikor azonban a hányás lázba fordult, háziorvoshoz is fordultak. Pipernél kezdetben fülgyulladást diagnosztizáltak, és gyógyszeres kezelést kaptak a kezelésére. Egy hónappal később azonban ismét hasonló epizód következett be. Ezúttal azonban Meagan jobban félt valamitől, amit felfedezett. Meagan egy kemény csomót talált Piper hasán, ami aggasztotta.
Ezúttal, amikor elvitte Pipert az orvoshoz, az anya és a szakember is egyetértett abban, hogy Piper mája duzzadtnak tűnik, és ezért úgy döntöttek, hogy vérvizsgálatot végeznek. Amikor a vérét a laborba küldték, a mintát vevő egészségügyi szakemberek figyelmeztették Meagant a lehetőségekre; HIV, hepatitis vagy rák. Meagan tudta, hogy az előbbi vírusok nem lehetnek, mert a Piperrel való várandóssága idején negatív volt rájuk a tesztje. A harmadik lehetőség azonban nagyon megrémítette Meagant. Egész éjjel fent volt. Az a lehetőség, hogy a lánya rákos lehet, hihetetlenül aggasztónak tűnt Meagan számára, olyannyira, hogy elhallgatta az információt a családja többi tagja elől, hogy ne aggódjanak. Amikor megjöttek az eredmények, megerősítették Meagan legrosszabb félelmét: Piper neuroblasztómás volt. A neuroblasztóma a rák egy olyan formája, amely leggyakrabban csecsemőknél fordul elő. Éretlen idegsejtekből fejlődik ki, amelyek a test számos részén megtalálhatók. A neuroblasztóma leggyakrabban a mellékvesék sejtjeiből indul ki. Az Egyesült Államokban évente körülbelül 700-800 neuroblasztóma-esetet jelentenek. Ezen esetek közül 10-ből körülbelül 9-et diagnosztizálnak, mielőtt a gyermek betöltené az 5. életévét. Ez a fő kockázati csoportja ennek a ráktípusnak; az 5 év alatti gyermekek. Hihetetlenül ritkán fordul elő idősebb gyermekeknél. És egy hasonló esetben, Piper esetében 11 hónapos korában fedezték fel, hogy a rák negyedik stádiumban van. A rák átterjedt a mellékveséjéből a májára, a nyirokcsomókra, a hasüregére, a mellüregére és a petefészkekre. A család azonnal a kemoterápia megkezdése mellett döntött, és felfedezték, hogy Piper magas kockázatú.
Öt kemoterápiás kezelés, őssejt-átültetést is magában foglaló műtét, sugárkezelés és immunterápia után úgy tűnt, Piper egyre jobban van. Természetesen ez a mennyiségű kezelés egy csecsemőnél azt is jelentette, hogy olyan legyengítő mellékhatásokat tapasztalt, mint hányás, hasmenés, szájfájás, valamint súlyvesztés! A házaspár küzdött: A szülők hihetetlenül feszültek voltak, mivel több dolog között kellett zsonglőrködniük. A kórházi látogatásoktól és tartózkodásoktól kezdve, hogy a fiaikról is gondoskodjanak. Meagan így emlékszik vissza a tapasztalatairól: “Mindig kimaradtam a velük való különleges dolgokból, ami akkoriban rendkívül nehéz volt. Az ember nem akar csalódást okozni egyik gyermekének sem, vagy egyiket sem kezeli fontosabbnak a másiknál, de abban az időben Piper kezelése volt a legnagyobb prioritás számunkra”. A legnehezebb része mindennek Piper őssejt-transzplantációja volt, ami azt jelentette, hogy négy hétig mindenkitől el kellett szigetelni, mivel az immunrendszere legyengült. Ez idő alatt Piper egyáltalán nem láthatta szeretett és nagyon aggódó nagy testvéreit. Pipert végül kiengedték a kórházból, és 2018 karácsonyát otthon töltötte szeretett családjával. A győzelem rövid életű volt: De ahogy teltek a hetek, úgy tűnt, hogy a dolgok rosszabbra fordulnak. Meagan egyre jobban aggódott, amikor a lánya a fájdalom miatt nem volt hajlandó járni, kezében tartotta apró pocakját, és többször is kimondta a “jaj” szót. Meagan nem bírta elviselni, hogy a lánya ennyi fájdalmat érez, és ragaszkodott ahhoz, hogy az orvosok is lássák, hogy valami nincs rendben. Az orvosok elutasították az anya aggodalmát, mondván, hogy Piper csak a korábbi kezelések okozta kellemetlenségek miatt reagál. Végül az orvosok engedtek, és elrendeltek néhány vizsgálatot. Az újabb vizsgálatok a házaspár legrosszabb rémálmát mutatták ki; a rák továbbterjedt. Collardék dühösek voltak. Tudták, hogy valami nincs rendben, de ilyen sokáig tartott, amíg meggyőzték erről az egészségügyi szakembereket!
A házaspár úgy döntött, hogy a legjobb esélyük Piper életéért való küzdelemre az, ha részt vesznek egy tengerentúli orvosi kísérletben, amelyet találtak. De sajnos elutasították a részvételt, mivel Piper májfunkciója túl alacsony volt ahhoz, hogy részt vehessenek benne. A házaspár úgy döntött, hogy folytatják a kemoterápiát, amíg Piper májfunkciója nem javul, és akkor újra jelentkeznek az orvosi kísérletben való részvételre. Úgy tűnt, hogy a dolgok jól alakulnak, ami Piper reakcióját illeti a kemoterápiára. A kemoterápia negyedik napja után azonban az egészségi állapota romlani kezdett. Amikor Piper június 17-én hazamehetett, a szülei tudták, hogy a végéhez közeledik, és nehezen tudták elmagyarázni a fiaiknak, hogy mit is jelent pontosan ez a hazatérés. Miközben elmagyarázták a fiaiknak, hogy Piper hamarosan angyal lesz a mennyben, a fiatal Cayden nem volt meggyőzve. Az ötéves ragaszkodott hozzá, hogy keressenek egy másik orvost, vagy esetleg készítsenek egy új levesreceptet, hogy segítsenek szeretett kishúgán. De végül, mondta Meagan, a testvér megértette, hogy nincs mit tenni.
Hirtelen megváltoztak a dolgok. Június 20-án Piper felébredt, és másnak tűnt. A kislánynak volt étvágya, és szeretett nagy testvéreivel játszott. De amilyen gyorsan a dolgok felfelé néztek, olyan gyorsan fordultak lefelé. Piper aznap este vért kezdett hányni, ami arra késztette Meagant, hogy azonnal hívja az otthoni ápolónőt. Amint a nővér átjött, azonnal riasztott egy orvost, aki megnézte Pipert, és azt tanácsolta, hogy adjanak neki fájdalomcsillapítót, mert nem tudtak mást tenni, csak enyhíteni a kislány fájdalmát. Laurence a hír hallatán hazasietett, és átölelte drága kislányát, talán utoljára. Piper nagy testvérei átölelték kishúgukat, és megcsókolták az utolsó néhány értékes alkalommal. Aznap este 21:14-kor Piper Winifred kilehelte az utolsó leheletét, majd örökre eltávozott erről a világról. Július 1-jén, néhány héttel azelőtt, hogy Piper betöltötte volna a második életévét, megtartották a temetést. Piper Winifred családja és barátai eljöttek, hogy még egyszer utoljára elbúcsúzzanak tőle. Egy szem sem maradt szárazon: Meagan könnyes szemmel emlékszik vissza a komor eseményre. A mindössze ötéves Cayden vitte szeretett kishúga koporsóját. Biztosra ment, hogy még egyszer utoljára átölelte, amikor elbúcsúzott tőle. A nagy testvér és a kishúg közötti kötelék soha nem volt ennyire nyilvánvaló és szívszorító azok számára, akik végignézték. Piper Winifred szívszorító elvesztése közelebb hozta egymáshoz a családot. Meagan szerint a család jobban értékeli az életüket, és mindig ügyelnek arra, hogy minden lehetséges pillanatban emlékezzenek a kislányukra.
E pusztító veszteség nyomán Meagan ráébredt arra, hogy milyen keveset tudnak az emberek a neuroblastómáról, és milyen kevés pénz jut a kutatására. Azóta a család arra vetemedett, hogy egy Facebook-oldalon keresztül, amelyet Piper és a betegség elleni harcának szenteltek, még inkább felhívja a figyelmet erre a betegségre. A (Harcolj, mint egy hercegnő – Piper neuroblastoma küzdelme) című oldalnak több ezer követője van. A család információkat tesz közzé a betegségről, részleteket Piper ellene folytatott küzdelméről, és adománygyűjtéseket szervez más, a betegséggel küzdő gyermekek számára. Egy olyan veszteség, amely hidegen hagyhatta volna a családot, még empatikusabbá tette őket mások szenvedése iránt, mint korábban. Collardék leckét adnak az empátiából, és megmutatják, hogy még akkor is lehetünk reménysugár a világban, ha pusztító veszteséggel kell szembenéznünk.
