Azt írták róla, hogy ő a huszadik század Mozartja. S akit Wolfgang Amadeushoz hasonlítanak, az valóban különleges ember lehet. Vangelis muzsikája olyan, mint a legjobb évjáratú Provence-i vörösbor, a simogató, andalító napsütés, vagy egy Milan Kundera- regény. Hangulatjavító, antidepresszáns gyógyszer. Nem is billentyűs hangszeren, hanem a lélek húrjain játszik- írja az ujsagmuzeum.hu. 1963-ban beatbandát alakított Görögországban. Nem is akármilyet.
A helyiek rajongtak a zenekarért, amely aztán 1966-ban, épp amikor a csúcson volt – feloszlott. De Vangelis onnantól kezdve már pontosan tudta, hogy az ujjai hamarosan a világhírnévvel ajándékozzák meg. Esztendő múltán Demis Roussossal és Lukász Sziderásszal megalapították az Aphrodite’s Child együttest, amely aztán valóban népszerű lett szerte a világban.
