Egy adott évben nyugdíjba vonulók havi nyugdíjának megállapítása összetett számítással történik, az legfontosabb paraméterek közé tartoznak az egyes évekre megállapított úgynevezett valorizációs szorzók, amelyek az átlagos nettó keresetek alakulásához igazodnak. A hétfő esti Magyar Közlönyben pedig kormányrendeletként végre megjelent – és április 6-án, szerdán hatályba – a legújabb szorzótábla, amely szerint például az 1950-ben szerzett fizetésekre 447,153-as (!) szorzó vonatkozik, az 1980-as kereseteknél pedig 77,497 a szorzó értéke, míg a 2000-esnél 5,25. Majd például a 2010-es nettó bérek esetében ez az érték 2,202. Az öt legutolsó évben pedig: 2016-ra 1,67-es, 2017-re 1,478-as, a 2018-ra 1,328-as, 2019-re 1,192-es, 2020-ra pedig 1,087-es szorzó vonatkozik. (Egy évvel korábban az utolsó évi, azaz 2020-ra vonatkozó szorzó 9,7 százalék volt.)
A valorizációs szorzókra azért van szükség, mert ezekkel lehet hozzáigazítani a nyugdíjazás előtti évek, évtizedekben szerzett fizetéseket a nyugdíjba vonuláskor kapott keresetekhez. Az érintettek munkával töltött évei alatt nemcsak a béreket meghatározó tényezők változnak, de összegszerűen sem lehet direkt beszámítani a nyugdíjba a régi járandóságot. Például egy 1980-ban szerzett pár ezer forintos havi fizetés ma már nyilvánvalóan kevés lenne. Minden év elején, így a 2022. január és március közötti időszakban benyújtott nyugdíjigények esetén is, csak nyugdíjelőleget állapítanak meg, hiszen a nyugdíj összegének végleges kiszámításához szükséges valorizációs szorzószámokat a harmadik hónapban teszik közzé – ez történt meg szerda este. A nyugdíj összegét az 1988. január 1-től a nyugdíj megállapítás napjáig elért keresetekből kell meghatározni.
Ez az időszak a 2022-es kezdőidőponttal megállapított nyugellátásoknál már harmincnégy évi jövedelem figyelembevételét jelenti, azaz az aktív kereső időszak több mint felében elért munkabérek, egyéb jövedelmek már beszámítanak a nyugdíjba. A valorizálás fő oka, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmek nagy változáson mentek keresztül. Nem lehet egy az egyben beszámítani a nyugellátásba például egy 1998-ban kifizetett munkabért egy 2022-ben elért jövedelemmel. A szintre hozás az úgynevezett valorizációs szorzószámokkal történik, amelyek évente határoznak meg.
Év Szorzószám
1950 447,153
1960 195,973
1970 142,401
1980 77,497
1990 29,204
2000 5,250
2008 2,396
2009 2,352
2010 2,202
2011 2,070
2012 2,028
2013 1,933
2014 1,876
2015 1,799
2016 1,670
2017 1,478
2018 1,328
2019 1,192
2020 1,087
