Láttuk a videót, hogy a földre szór egy marék tápot Dugót (Pockot) etetés címszóval (ami valljuk be nagyon jó megoldás arra ha habzsolva eszik a kutya, bár itt nem ez volt az ok); láttunk fotókat, hogy egy mellék épületben a szemét között gubbaszt a kutyus (pozitívum, hogy legalább volt hova elbújnia a csapadék és a szél elől), kaptuk a bejelentést, hogy az utcán vannak a kutyák ( na ebben nincs pozitívum), majd kaptuk a fotókat, hogy láncon vannak a kutyák (de legalább nem tudnak kimenni a kerítés nagy résein).
A fotók tényleg borzalmas körülményekről tanúskodnak, ám az alapítvány leírja, mégis kellemesen csalódtak Irénben és párjában: Már az úton is közvetlenek és illedelmesek voltak mindketten. A házhoz érve sem kezdtek el hepciáskodni, hogy miért vagyunk ott annyian, e léptek fel támadóan, nem voltak agresszívek. Rongyot (a kis barnát) könnyedén elhozhattuk hiszen így volt megbeszélve. Beszéltünk Lacussal és összerővel meggyőztük Irénkét, hogy Dugó (Pocok) is had jöjjön velünk. Mikor már mindkét kutyus nálunk volt, beszélgettünk velük és meg kell mondani kellemesen csalódtunk bennük. Irénke teljesen másképp viselkedett mint ahogy azt a videóiba teszi, nincs rá jó hatással a kamera. A kutyusokról annyi, hogy oltási könyveik nálunk vannak, oltásaik rendben vannak és egyikőjük sem sovány, sőtt Dugó (Pocok) majdnemhogy dagi. Holnap mennek állatorvoshoz egy állapotfelmérésre és kapnak féreghajtót és persze bolha-kullancs irtót is.
Jelenleg ideiglenes befogadóinknál vannak együtt, ahol megkezdték a szocializálásukat mind az emberekkel mind más állatokkal. Hamarosan gazdikeresők lesznek. Íme a szörnyű fotók és a teljes történet:
