Kecskemét belváros háromnegyed 10. Ez az öreg és beteg koldús néni még ezen a hűvös napon is próbálja összekönyörögni a napi betévője árát. Sem vize nem volt , se nem evett még addig. Elfogott a sírás , a szomorúság , a DÜH . 2 db 5 forintost is láttam a maréknyi 10 és 20 forintos között egy kis sapkácskában, amiben a pénzt gyüjtötte.
Néhány percre megálltam egy kicsit távolabb a nénitől és figyeltem . Naggyából 30 ember ment el előtte ,de senki nem vette elő a pénztárcáját, hogy segítsen. Azonnal bementem a SPAAR bá és vizet és ennivalót vittem a néninek. Nagyon szèpen köszönöm. Mondta. De a szeme többet elárult.
Ahogy nézett rám , Hála , Szeretet , Melegség áradt felém . Kicsavartam az ásványvíz kupakját hogy minél hamarabb ihasson . Remegő kis kezével emelte a szájához a vizet .Szemeit becsukta. És lassan elkezdte kortyolni a vizet . Mindvégig vigyázott arra hogy egy csepp se vesszen kárba. Amikor abbahagyta az ivást , kinyitotta szemeit és rám mosolygott. Áldás az úrnak hogy ma arra volt dolgom!
Amikor hazaértem ,amit alig vártam sikerült kisírni magam. Kérlek benneteket, ne sajnáljatok egy flakon vizet , egy kis ennivalót , egy kis aprót a koldus társaiktól ! Az éhség és a szomjúság nagy Úr .
