Megváltoztatta a szerelem és Anna lánya születése Ambrus Attila életét, ám az egykori Viszkis rabló mégsem szabadul a múltjától. Bár mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja rossz hírnevét, igyekszik példás életet élni, becsülettel dolgozik keramikusként, ám gyermeke szülői értekezletén szembesülnie kellett vele, a többi gyerek szülei némi távolságtartással kezelik.
Anna október 10-től megy óvodába, már nagylány – újságolta büszkén a kilencvenes évek legismertebb sorozatrablója, aki harminc pénzintézetet rámolt ki hat év alatt. – Nemrég voltam szülői értekezleten is, elég hülyének is éreztem magam! Picit zavart a szituáció, de ezzel meg kell barátkoznom, hogy egy apukának bizony ez is a feladata. Bemutatkozási nap volt, és két órán keresztül mondták el, mi és hogyan működik majd, de igazság szerint nekem nagyon nem kellett bemutatkoznom...
Sajnos az óvodában is ismernek már, mint a rossz pénzt, és nem tudok kibújni a bőrömből – sóhajtott Ambrus, aki viszont annak örül, hogy második gyermekükkel viselős kedvese remekül van. – Réka jól viseli a második várandósságot, eddig semmilyen probléma nem volt, az időjárás is viszonylag barátságos és az anyósom is sokat segít nekünk. Soha rosszabb őszt – foglalta össze a Viszkis.Mint mondja, az általa készített kerámiákra még mindig van igény, sőt egészen váratlan helyekről érdeklődnek termékei iránt.
– A napokban egy orosz tévéstáb jött hozzám és csinált velem interjút. Nemrég jelent meg egy podcast formájában a nyolcadik nyelven az egyik Viszkis-könyv, és azóta több száz levelet kapok például Iránból. A levelezést Réka intézi, mert az én angoltudásom elég hiányos, de sokan rendeltek is kerámiát, illetve az Európában élő perzsáktól is kapok rendeléseket – hüledezett Attila.A kerámiák készítése mellett azonban másra is szakít időt a Viszkis, ahogy az elmúlt években is, kisebb-nagyobb cégeknek tart előadásokat marketingtémában, valamint gyerekek számára szervez kézműves-foglalkozásokat.
– Bár a nagy vásárok idén elmaradtak, éjjel-nappal dolgozom, workshopokat tartok, illetve falunapokra járok, ahol gyerekekkel foglalkozom. Viszem a korongozógépet, a kerámiákat és megpróbálok nekik egy-két fogást megmutatni. A lényeg, hogy próbáljunk valami értéket teremteni – mesélte Attila. – Szerencsére mindig van valami esemény és van mit csinálni. Piacozom, jön a második gyerek, szóval minden szép és kerek, nem is nagyon panaszkodhatok.
