Ha ezt olvassa, lehet hogy köpni-nyelni nem tud majd… Tisztelt miniszterelnök úr! Mára ott tartunk, hogy nincs tisztelet a szakmában, megbecsülés még kevésbé, a fizetésünk pedig a béka segge alatt van ahhoz képest, milyen fontos feladatokat látunk el. És a magyar rendőri felsővezetés, a mélyen tisztelt főnökség képes volt kiszúrni egy darab csokival a szemünket karácsonykor, és akkor még örüljünk is ennek és fogjuk be a szánkat.
Ez a cinikusság, ez a szándékos nemtörődömség volt jellemző mindig is, de ezek az állapotok már tarthatatlanok. Én, és sok kollégám a felmondáson gondolkodik. Úgy tudom, hogy a legtöbb rendőr velünk tartana. Ha mind felállunk, ki védi majd meg a fenekét, tisztelt miniszterelnök úr? Kit uszít majd a népre, kikkel őrizteti magát, ha fordul majd a politikai széljárás? Mert ezeket az embereket nem lehet többé megvenni, nem lehet kiszúrni a szemünket alamizsnával, az asztalról leeső koloncokkal.
Elegünk van azokból a vezető tisztekből, akik bármilyen kocsira felugranak, bármelyik tisztet busz alá lökik, amiért munkájukat elvégzik, egyáltalán bármit megtesznek, hogy megszerezzék a következő rangot és a nagyobb hatalmat. Elegünk van abból, hogy minősíthetetlen fizetésekből élünk, miközben a fehér galléros bűnözők a komplett 10 évei fizetéseinket keresik meg, mégsincsenek rácsok mögött. Elegünk van abból, hogy az igazi politikusok nem igyekeznek elrejteni a bűzüket, és a világ minden táján látják őket, teljes kellemetlen, utálatos dicsőségükben.
Elegem van a testi és lelki egészségemet érő maró károsodásból, amelyet egy országért és nyilvánosságért áldoztam fel, zöldben és kékben egyaránt szolgálva, egy olyan országért, amely nem adott egy esélyt. Amelynek a vezetői, a kedves honatyák SEMMIBE NÉZIK az állampolgárokat, de vele együtt mostmár a rendőri szerveket is. Forrás
