Nehéz sorsú, de kedves öregembernek tűnt a külvilág számára az ország Lópici Gáspárja. A tavaly májusban brutális gyilkosság áldozatává lett színművész, Szilágyi István azonban a színfalak mögött akár teljesen más életet is élhetett. Volt felesége, a februárban elhunyt Humenyánszky Jolán utolsó – tavaly májusban írásba adott és a tegnapi tárgyalási napon felolvasott – vallomása ugyanis megdöbbentő módon a síron túlról teljesen más megvilágításba helyezi az utolsó éveit gyakorlatilag nyomorban töltő művészt.
Az idős hölgy állítja, Szilágyi erőszakos volt, rendszeresen verte őt és a fiát, aki talán tőle örökölte az agresszivitást, amely odáig vezetett, hogy a gyanú szerint másfél éve agyonverte az édesapját. „Régebben is volt, hogy bántotta Peti az apját, akkor ököllel ütötte. Börtönben is ült akkor, és azon felül is többször bántotta az apját. Nem tudom, miért gyűlöli az apját – olvasta fel a bíró az özvegy szavait, ám Humenyánszky Jolán később mégis szolgált magyarázattal. – A férjem engem is bántott, amikor fiatal volt, Petit is sokszor bántotta. A férjem egyszer úgy megütött, hogy kiszakadt a dobhártyám. Kórházba kellett mennem vele, az orvos megkérdezte, hogy teszek-e feljelentést, de nem akartam.
A mai napig nem gyógyult meg a fülem. Peti gyerekként látta, ahogy az apja engem bánt, talán ezért haragudott rá. Az is lehet, hogy tőle örökölte, hogy erőszakos lett. Pista is hasonló volt fiatalon, mint a fiunk. Volt, hogy nőket hozott fel a lakásunkba éjjel, nekem kellett kidobni őket onnan, ezt Peti mind végignézte.” Bár a Joli néni által elmondottak nem mentik fel Pétert a tette alól, árnyalják a képet, milyen viszonyok uralkodtak a Szilágyi családban. Korábban az özvegy mesélt lapunknak arról, hogy Péter kiskorában elváltak Szilágyival, ám akarata ellenére a gyermek az apjával maradt, szerinte ezt a traumát soha nem dolgozta fel.
Később többször megverte apját, felfüggesztett börtönbüntetést is kapott érte.„Szegény fiam többször öngyilkos akart lenni. Kést fogva fenyegetőzött, hogy szíven szúrja magát. Gyógyszereket szedett, de ha nem váltotta ki őket, akkor ingerült lett – hangzott el a bíróságon Jolika némi tavaly májusi vallomása, és mint kiderült, ez a tragédia előtt is így történt, hiszen a családnak nem volt pénze Péter gyógyszereire. – A tragédia előtti éjszaka Peti közénk feküdt, velünk aludt, ez gyakran megtörtént. Valamiért kiborult, szerintem magányos, nincs senkije, ez a baj. Gyógyszereket szed, a pszichiáter írta fel neki, de nem volt pénzünk, ezért nem tudtuk kiváltani őket. Az is lehet, hogy ezért volt zavart...” A halálos bántalmazás után a tanúként beidézett Kovács Sándor ért először a tragédia helyszínére. – A szomszédjukban lévő kisboltban kávéztam, amikor Jolika odajött és azt mondta:
„Könyörgöm, legalább maga segítsen!” Akkor már hívtam a rendőröket, de bementem. Láttam, hogy Pista nem él, a fia pedig az ágyon guggolt. Lefogtam, amíg jöttek a rendőrök – vallotta a férfi, aki kifelé menet barátságosan veregette a vádlottak padján ülő, nyilatkozni nem akaró Péter vállát, azt tudakolta, szüksége van-e cigarettára, vagy bármi másra – ám választ ő sem kapott.
