Az alábbi kis beszámolót az interneten találtuk, és röviden összefoglaljuk nektek. A beszámoló írója egy fővárosi szupermarketbe tért be, amelynek nevét nem írja ki, éppen azért, mert nem az volt a célja, hogy azonosítani lehessen a szereplőket, csak a tanulságot tartja figyelemre méltónak…
Nade térjünk rá a történetre: egy idős, barátságos néni álldogált a hentespult előtt, mosolygós, kicsit talán gyámoltalan. Amikor rá került a sor, 50 dkg csirkelábat, és egy kis farhátat kért a hentestől. A történet elbeszélője megjegyzi, hogy elérzékenyült, és kicsit elszomorodott azon, hogy az idős ember egy végigdolgozott élet után csak ilyesmit képes megvásárolni. Azonban a java még csak ezután következett, mivel a hentes kijelentésére egyáltalán nem volt felkészülve!
A hentes, miután a néni elmondta, hogy mit szeretne kérni, csak ennyit kérdezett gúnyosan: “Mama, tán csak nem esküvő lesz?!” Az elbeszélő leírja, hogy ez még neki is fájt, mert a néni láthatóan magára vette, és szomorúan csak annyit mondott: nem… Kifizette, amit vett, és csendben elkullogott. Szomorúság látszott a szemében, ahogyan elment. Az a kérdés csak, hogy az emberek miért ilyen érzéketlenek, és miért bántják meg egymást? Neked mi a véleményed?
