Iszály-Szilágyi Edit huszonkét éve minden január 14-én végigjárja hét és fél éves korában eltűnt kislánya, Szathmáry Niki utolsó útját. Így tett tegnap is. „Egy gyermeket nem lehet elgyászolni, hiába telnek el az évek, hiába van azóta már unokám is, Niki ugyanúgy hiányzik nap mint nap” – mondta a ripost-nak Iszály Szilágyi Edit.
A kislány 1998. január 14-én a néptáncórájáról tartott hazafelé. Utoljára néhány száz méterre az otthonától, a törökzugi ABC-nél látták, ám haza sosem érkezett már. Eltűnése megrázta az egész országot, a rendőrök lezártak minden határátkelőt, pincétől a padlásig átkutatták a művelődési házat, ahonnan Niki elindult, nyomkereső kutyákat vetettek be, a légtérben helikopterek köröztek. Ellenőrizték a pszichiátriákat, a börtönöket, de még az örökbefogadásra váró párokat is.
A legképtelenebbnek tűnő bejelentéseket is ellenőrizték, hiába. Három évvel később a 44-es út melletti nádasban emberi maradványokat találtak egy zsákban. Edit, Niki édesanyja azonnal felismerte a ruhákat és a hajcsatokat. Akkor még újdonságnak számított az országban a DNS-alapú azonosítás. Niki személyazonosságát az elsők közt állapították meg ezzel a módszerrel, néhány nappal a 11. születésnapja előtt.„Idén nyáron már harmincéves lenne. A halála évfordulója közeledtével gyakran azon kapom magam, hogy csak nézek magam elé, és elképzelem: milyen lenne, ha most bejönne az ajtón. Napokig, hetekig mesélhetnénk egymásnak, amikor a nagy boldogságtól szóhoz jutnánk.
De az álom mindig véget ér, és rájövök: a valóság ennél sokkal ridegebb és szomorúbb” – fejtegette Edit. – „Így csak suttogom magam elé, mennyire szeretem és hogy hiányzik nekem, s remélem, eljut hozzá. Felnézek az égre, és elképzelem, ahogy egy kis felhő mögül integet, és azt mondja nekem, amit régen: “Anya, úgy szeretlek, mint pipacs a napot! Úgy fogsz nekem hiányzani!”
