Máté Pétert a nagy átlag nehezen fogadta be. Nem volt sármőr vagy cukifiú, akinek könnyedén elnézik a hamis hangokat is, mert olyan aranyos. Nem az akkor megszokott éneklési stílust hozta, a hajlításai, a hangfekvése sokszor furcsának tűnt, ma viszont ő lenne vele a legnagyobb hazai sztár. Mikor egyszer Svédországban lépett fel, az egyik ottani újság azt írta, ha ez a magyar énekes Amerikában születik, mindenki ismerné a világ. Az Elmegyek így is világsiker lett, de nem ő, hanem a francia Sylvie Vartan aratta le a dicsőséget. Tudott az örökölt szívbetegségéről, de igazi örökmozgóként élt. Olykor napi tíz kávét is megivott, két doboz cigarettát elszívott és annyira kellett neki az emberek szeretete, hogy rendszeresen fellépett egészen kicsi vidéki kultúrházakban is. Az első felesége Dékány Sarolta volt (később Koós János társa lett egy életen át), a másodikat, Editet a Fortuna bárban ismerte meg, sokáig csak azért járt oda, hogy láthassa az ott dolgozó lányt. Megházasodtak, két lányuk született, aztán bekövetkezett a tragédia.
Nem volt sármos és cukifiú, de a hangja olyan volt, mint senkinek.
1984. szeptember 8-án Mindszenten lépett fel. Másnap szívrohamot kapott és már nem tudták megmenteni. Mindössze 37 éves volt. A halála után Kovács Kati fogalmazta meg a legpontosabban, mit is éreztek a pályatársak: „Utólag jöttünk rá, hogy pótolhatatlan”. Az.
Nyugodj békében, Máté Péter!
