A szükséghelyzetre reagálva hívták életre a Call for Help anonim, ingyenes telefonos forródrótot a 36-1-770-7333 számon, amely a nap 24 órájában nyújt lelki segítséget a frontvonalban dolgozó egészségügyi szakemberek számára.
Az első magyar lelki elsősegély szolgálatot 1970-ben hozták létre, melyet idővel számos másik követett, míg ma, 2020-ban már egy egész országot lefedő hálózatról beszélhetünk. A szolgáltatás megléte a társadalom széles rétege által ismert, azonban a szolgáltatást elsősorban azok ismerik, akik már igénybe vették. A koronavírus hazai megjelenésekor pár nap alatt létrehozott Call for Help rendszere ezt a már jól bevált sémát követi, kifejezetten az egészségügyben dolgozóknak nyújtva segítő kezet ebben a nehéz, előre nem látható ideig elhúzódó időszakban.
A vonal túlsó végén a hívó fél tehát minden esetben megértő fülekre talál, sőt, mivel a szakembergárdát alkotó csapatban igen sok az egészségügy területén tevékenykedő személy, ezért sok minden egyáltalán nem szorul magyarázatra, mint például, hogy milyen az élet a kórház sürgősségi osztályán. „Ugyanúgy, ahogy nap végén leveszik a műtős ruhát és a védőfelszerelést, a műszak végén szimbolikusan a lelki terheket is le kell tudniuk tenni, amiket napközben magukra vettek, hogy a kórháztól független életüket is tudják tovább élni, amíg nem kell visszamenniük az ügyeletbe” – élt egy érzékletes példával az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban a Call for Help képviselője.
Külön hangsúlyozandó, hogy a szolgáltatás teljes mértékben ingyenesen és anonim módon vehető igénybe, ezért - egy kórházi szakrendeléssel ellentétben - „nem kerülünk be semmilyen rendszerbe” és nem tudódik ki a személyazonosságunk.
De milyen konkrét hatása van a kialakult krízishelyzetnek az egészségügyi dolgozókra? Vannak problémák, amelyek ugyanúgy érintik a teljes lakosságot, így az óvodák és iskolák bezárásával a dolgozó szülőkre most extra teher hárul, hogy oldják meg a gyerekek napi felügyeletét és a diákok mindennapi fegyelmezett tanulását. A máskor olyannyira kézen fekvő megoldások egy része most viszont nem játszik, hiszen pont az egyik legbiztosabb segítő háttértől, a nagyszülőktől estek el sokan, hiszen az idősek egészsége és biztonsága érdekében a legjobb, ha ők az otthonuk falai közt maradnak.
Az extra terhelés azonban nemcsak a családban, hanem a munkahelyen is megjelenik: hiába szigorították jelentősen a protokollt - az országszerte felbukkanó egyre több gyanús eset miatt -, attól még ott a félelem a fokozott egészségügyi kitettség miatt. A teher, a felelősség és a munkamennyiség tehát nőttön-nő, ezzel párhuzamosan pedig a napi stressz szintje is megugrik, ezért óhatatlanul megszaporodnak a munkahelyi konfliktusok és az ártatlan félreértésekből adódó vitahelyzetek.
És hogy mit tehetünk mi, átlag állampolgárok ebben a kritikus helyzetben? „Nagyon fontos, hogy az előírt és javasolt intézkedéseket betartsuk, hogy a járvány továbbra is kezelhető szinten maradjon, ezzel tudjuk leginkább védeni és támogatni az egészségügyi dolgozókat. Amennyiben növekszik a megbetegedések száma, az mindenképp az egészségügy terheit fogja növelni, ezt tartsuk szem előtt!
Az első magyar lelki elsősegély szolgálatot 1970-ben hozták létre, melyet idővel számos másik követett, míg ma, 2020-ban már egy egész országot lefedő hálózatról beszélhetünk. A szolgáltatás megléte a társadalom széles rétege által ismert, azonban a szolgáltatást elsősorban azok ismerik, akik már igénybe vették. A koronavírus hazai megjelenésekor pár nap alatt létrehozott Call for Help rendszere ezt a már jól bevált sémát követi, kifejezetten az egészségügyben dolgozóknak nyújtva segítő kezet ebben a nehéz, előre nem látható ideig elhúzódó időszakban.
A vonal túlsó végén a hívó fél tehát minden esetben megértő fülekre talál, sőt, mivel a szakembergárdát alkotó csapatban igen sok az egészségügy területén tevékenykedő személy, ezért sok minden egyáltalán nem szorul magyarázatra, mint például, hogy milyen az élet a kórház sürgősségi osztályán. „Ugyanúgy, ahogy nap végén leveszik a műtős ruhát és a védőfelszerelést, a műszak végén szimbolikusan a lelki terheket is le kell tudniuk tenni, amiket napközben magukra vettek, hogy a kórháztól független életüket is tudják tovább élni, amíg nem kell visszamenniük az ügyeletbe” – élt egy érzékletes példával az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban a Call for Help képviselője.
Külön hangsúlyozandó, hogy a szolgáltatás teljes mértékben ingyenesen és anonim módon vehető igénybe, ezért - egy kórházi szakrendeléssel ellentétben - „nem kerülünk be semmilyen rendszerbe” és nem tudódik ki a személyazonosságunk.
De milyen konkrét hatása van a kialakult krízishelyzetnek az egészségügyi dolgozókra? Vannak problémák, amelyek ugyanúgy érintik a teljes lakosságot, így az óvodák és iskolák bezárásával a dolgozó szülőkre most extra teher hárul, hogy oldják meg a gyerekek napi felügyeletét és a diákok mindennapi fegyelmezett tanulását. A máskor olyannyira kézen fekvő megoldások egy része most viszont nem játszik, hiszen pont az egyik legbiztosabb segítő háttértől, a nagyszülőktől estek el sokan, hiszen az idősek egészsége és biztonsága érdekében a legjobb, ha ők az otthonuk falai közt maradnak.
Az extra terhelés azonban nemcsak a családban, hanem a munkahelyen is megjelenik: hiába szigorították jelentősen a protokollt - az országszerte felbukkanó egyre több gyanús eset miatt -, attól még ott a félelem a fokozott egészségügyi kitettség miatt. A teher, a felelősség és a munkamennyiség tehát nőttön-nő, ezzel párhuzamosan pedig a napi stressz szintje is megugrik, ezért óhatatlanul megszaporodnak a munkahelyi konfliktusok és az ártatlan félreértésekből adódó vitahelyzetek.
És hogy mit tehetünk mi, átlag állampolgárok ebben a kritikus helyzetben? „Nagyon fontos, hogy az előírt és javasolt intézkedéseket betartsuk, hogy a járvány továbbra is kezelhető szinten maradjon, ezzel tudjuk leginkább védeni és támogatni az egészségügyi dolgozókat. Amennyiben növekszik a megbetegedések száma, az mindenképp az egészségügy terheit fogja növelni, ezt tartsuk szem előtt!
